Egy kicsikét túl van lihegve a késő fapadosok témája a sajtóban.

Olvashatjuk az újabb "sokkoló" beszámolókat a reptéren hagyott gyerekekről, információ híján, kétségbeesetten hazajutni próbáló utasokról, akiket valamelyik fapados légitársaság hagyott cserben. Azért próbáljunk egy kicsit realistábban közelíteni a témához!

Itt van például a budapesti reptér. Aki figyelte a híreket, láthatta, hogy nyáron egyetlen hónapban másfél millió(!) utas fordult meg Ferihegyen. Ha csak egyetlen százaléknak gondja akad valamivel, az is 15 ezer ember! Egyszerűen őrült nagy a légiforgalom az egész világban, és teljesen nyilvánvaló, hogy mindig lesz üzemzavar, sztrájk, vihar vagy bármi más, ami késést vagy járatkiesést okoz. Ennek pedig lesznek érintettjei is.

Nem vagyok üzleti utazó, de azért sokat repültem már. Az évek alatt jópár járat késett már, amivel utaznom kellett volna. Akadt, amikor a gép fel sem tudott szállni, és volt több is, amikor nagyon komoly plusz várakozás bosszantott. Volt az érintett légitársaságok közt hagyományos, charter és fapados is. Akadt ami rosszul kezelte, de többnyire kaptunk azért valami ellátást, és előbb-utóbb megoldódtak a gondok.

A sápítozós cikkeket azért nem szeretem, mert amikor például a gyerek-kártyát bedobják, már-már úgy tesznek, mintha nagyjából olyan kilátástalan helyzetben lennének, mint a thaiföldi barlangban rekedt kissrácok. Azért egy reptéren ülnek, igen, várakozni kell, ami nem valami borzasztóan kilátástalan helyzet.

Természetesen nem akarom elbagatellizálni a helyzetet, megéltem én is azt, amikor órákon át mindenki csak a karját tárja szét, ha kérdez az ember. Idegesítő, értem én. Nekem egyszer két hetet késett a csomagom, és eleinte igen dühösen hívogattam az ügyfélszolgálatot. Aztán meglett a csomag, fizettek kártérítést, és nem maradtam le semmiről. Az elején viszont egyáltalán nem voltam a nyugalom szobra.

Így aztán teljesen megértem, hogy ha csak két nappal későbbre ígérnek hazajutást, nincs ellátás, a beígért megoldások sincsenek sehol, akkor könnyen elszakad a cérna. Teljesen egyértelmű: legyen akármennyi utasa egy légitársaságnak, igenis kell lennie egy elérhetőségnek, ahol lehet kérdezni, és ahol (ez a még fontosabb!) tudnak érdemben válaszolni.

Ilyen szempontból indokoltak a cikkek, a morgás, a balhé. Ki kell kényszeríteni, hogy a légitársaságok ilyen helyzetben érdemben reagáljanak, és ne bújjanak ki a kártérítési felelősség elől. Ha kell, legyenek perek, térítsék meg a plusz kiadásokat. Ez a dolguk! És azért vannak bíróságok, hogy ezeket meg is ítéljék.

Ám azt se felejtsük el, hogy sokszor a késéseknek komoly háttere van. Viharos időjárás, a biztonságot veszélyeztető műszaki hiba, például. Ha felteszem a kérdést, hogy mit választana az utazó, egy életveszélyes repülést vagy pedig pár óra várakozást a reptéren, szerintem a túlnyomó többség az utóbbira szavazna.

Higgyük el, a légitársaságnak nem jó a negatív reklám, a balhé, a felháborodás. Ők azzal keresnek pénzt, ha a gépek repülnek. Annak azért mindig oka van, ha az utasokat a földön hagyják. Szerencsére ahogy az EU már szabályozta a kártérítések kérdését, előbb-utóbb arra is lesznek betartatott előírások, milyen szolgáltatást kell nyújtani a hoppon maradt utasoknak. (Elvileg már most is vannak, de azért még nem mindig ennek megfelelően működnek a dolgok.)

A repülés világa nagyon megváltozott, mindenki számára elérhető, olcsó lehetőségek állnak rendelkezésre. Ráadásul rendkívül biztonságossá vált a repülés világa: az utasok számához képest tényleg elenyésző a balesetek száma. Így aztán minden nap milliók kelnek útra, és ebből a rengeteg emberből néhánynak mindig lesz ilyen-olyan baja.

Ezeknek a gondoknak a túlnyomó többsége viszont biztosan nem annyira tragikus, mint ahogy a cikkek sugallják. Csak másnap érünk haza? Késik a csomag? Csak egy szottyadt szendvicset adnak a várakozás hosszú óráiban? Azt hiszem, boldog világban élünk, ha ezek számítanak igazán súlyos bajoknak. Főleg az árazza be ezeket a problémákat, hogy felháborodás és rossz sajtó ide vagy oda, másnap mindenki megveszi az olcsó repjegyeket ugyanúgy- többnyire azok is, akik egyszer már pórul jártak.

Megint egy téma, amit jól túl lehet lihegni: újból változtak a kézipoggyászokra vonatkozó szabályok a Wizzair járatain.

Mindez nem sokkal követte a Ryanair hasonló lépését. A helyzet most nagyjábül mind a két cégnél hasonló, csak egy kisebb, könnyebb táska vihető ingyen a fedélzetre, a nagyobb, második táska felvitele fizetős. Akinek ezen felül szüksége van még táskára, az feladós poggyászt vásárolhat.

Nem, ez nem jelenti a világvégét az olcsón utazni szándékozók számára. Aki egy-két napos városlatogatásra utazik, annak eddig is elég volt egy könnyű hátizsák. Én akkor is utaztam így, amikor nagyobb táskát lehetett ingyen felvinni, mert bőven elegendő volt. A sok utazás megtanított rá, mi az, ami feltétlenül szükséges, mi az, ami elhagyható, és mi az, amit bárhol megvehetek ha mégis kellene.

Azt gondolom, úgyis az tudott eddig is élni a pár ezres jegyekkel, aki tudatosan kereste ezeket, ismerte a trükköket, megtalálta a szintén olcsó szállást, transzfert. Nem kevés ritkán utazót láttam én már a reptéren, aki balhézott, mert még azt a szabályt sem ismerte, ami épp akkor aktuális volt, és hatalmas bőröndet cipelt volna "kézipoggyászként". Aztán jönnek a netes panaszkodások, hogy a légitársaság emberei szemetek.

Még mielőtt: igen, tudom, néha előfordulnak kötekedések, de pár tucat repülőút után én azt tudom mondani, amikor betartottam a szabályokat, akkor nem kellett soha vitatkoznom. A kicsi, puha hátizsák minden méretnek megfelelt, slussz. Nem volt miről beszélni. És időben kiértem a reptérre, és időben beálltam a sorba a beszálláskor, és nem rúgtam be a fedélzeten magammal vitt házipálinkától, satöbbi, satöbbi. 

A légitársaság szabályait -meglepetés!- nem mi írjuk, hanem a légitársaság. Természetes, hogy egy-egy ilyen "újítás" arra is jó, hogy bizonyos fizetős szolgáltatások irányába tereljék az utasokat. (Mi a következő Ryanair útra meg is vettük az elsőbbségi szolgáltatást.) De ezek jellemzően nem megfizethetlenek, időnként hasznosak, szóval nálam abszolút a "belefér" kategória. Ha most ez van, ehhez alkalmazkodom. Azt persze zavaró, hogy össze-vissza változnak ezek az előírások, mert a Wizzairnél már létezett régebben a kis kézipoggyász kategória, amit eltöröltek, most pedig ismét előrántanak a kalapból. Na de azért nem a világ vége...

És szép csendben sok más, nem fapados légitársaság is módosít. Akad, ahol eltörölték az alap jegyárhoz járó feladós poggyászt- Európán belül oké, de van amelyik cég a tengerentúli utaknál sem adja alapértelmezettként. Pedig egy amerikai nyaralásra már csak nem lenne rossz egy bőröndnyi cucc- vagy kifelé, vagy vissza, miután bevásároltunk. Van ahol a fedélzeti ellátás szűnt meg vagy lett minimális, bevezették a kézipoggyász súlykorlátozását, eltörölték bizonyos speciális sportfelszerelések ingyenes szállítását, és így tovább. Szóval teljesen értelmetlen a Wizzairt és a Ryanairt szidni, a többi, jóval drágább jegyeket kínáló cég is tett olyan lépéseket, amelyek nem utasbarátak.

A tanácsom pofonegyszerű és közhelyes: tájékozódj! Ne feltétlenül cikkekből, blogbejegyzésekből, hiszen én is azért hagyom ki a konkrét méreteket, mert az ma még igaz, de ki tudja, két hónap múlva is igaz lesz-e? Én senkit nem vezetek félre... Olvasd el a cégek honlapjain az információkat, magyarul is rajta van, mik az aktuális poggyászelőírások.

És tartsd magad azokhoz szigorúan, mérd le a táskát, ha túl nagy, szerezz másika,t nézd meg, hogy tudsz jól bepakolni. Ha nincs rutinod, ezt az egészet ne az utolsó pillanatra hagyd, hanem adj magadnak időt rá. Ha bizonytalan vagy, ne merev kisbőröndöt válassz, hanem összenyomható, puha táskát vagy hátizsákot, amit bárhova be tudsz gyömöszölni. Pakolj okosan, és tervezz ésszel: ha kell a kabát az úti célodon, tartsd magadon, vagy a karodon, ne a táskádban. Tudom, rutinos utazók mosolyognak az ilyen dolgokon, de mindenki volt kezdő- én még emlékszem is, mennyire nem tudtam, hogyan is kellene pakolni, mire érdemes figyelni.

Az utazás jó dolog, de lássuk be, kényelmetlenségekkel is jár. Sokan utálják a repülőtereket, a sorokat, az átvizsgálását, a szűk üléseket, a transzfereket a reptérről, és a lehető legkevesebbet repülnek. Más meg kompromisszumot köt: vállalja mindezt azért, hogy könnyen, olcsón eljusson valahova. Azt, hogy te melyik csoportba tartozol, csak úgy tudod eldönteni, ha kipróbálod. Ám ha ész nélkül vágsz bele és kellemetlenségeid lesznek, azért nem a légitársaság a hibás meg a szabályai, hanem te magad...

Az izraeli Eilat kitűnő választás rövid utazásokra.

Valamiért van egyfajta tartózkodás az izraeli utazásokkal kapcsolatban mifelénk. A tény az, hogy meglepően rendezett és megfizethető, nagyon sok látványosságot kínáló országról van szó, s azok a vélemények, amik a biztonságot illetik, gyakran olyanoktól származnak akik az orszgának a közelében sem járnak. Veszély a világon mindenhol leselkedhet az emberre, de az tény, Izraelben erre fel is vannak készülve a szervek.

Nem meglepő tehát a rendőrök, katonák látványa sem. A repülőtéren is készüljünk fel a szokásosnál kicsit alaposabb vizsgálatra. Ha úgy érezzük, túl sok a kérdés, és nem túl barátságosak, gondoljunk arra, így próbálják kiszűrni a veszélyes elemeket, és ez mind a mi érdekünkben történik. Máris jobb színben tűnik fel ez az egész!

Eilatra nagyon olcsón, akár 11-12 ezer forintért lehet repülőjegyet venni a Ryanair-nél oda-vissza. Ebben egy kézipoggyász van benne, ami pont elegendő 3-4 napos utazásokra. Érdemes valahol Eilat központja közelében szállást keresni, ahova a reptéri transzferbusszal könnyen eljuthatunk, s ahonnan utána gyalog is mehetünk a tengerpartra. 

A január-március közötti időszak, amikor nálunk azért erősen tél van, Eilatban még tavaszias vagy jobb időjárású. Ezen a héten az előrejelzések szerint nappal 21-25 fok várható, a tenger vize pedig 22 fokos. Tudom, hogy ez nem olyan mint az augusztusi kánikula, langymeleg tengervízzel mondjuk Törökországban, de amikor az itteni kellemetlen hűvösből kiérkezel, nagyon is jól fog esni.

Nagyon jó pont, hogy télen is találhatunk nyitva vízi sportos cégeket, lehet szörfözni, kite-ozni, búvárkodni. Mindenhol adnak bérbe neoprén ruhát, amivel ez a vízhőfok még nagyon kellemesen elviselhető. Ha 1-2 napot sporttal töltünk, belekóstolva a kite-ba, vagy merülve párat, nagyon jó élményeket szerezhetünk. Utóbbi különösen jó program, hiszen a Vörös-tenger csodálatos víz alatti világa sekélyen is színes, ráadásul roncsoknál is lehet búvárkodni, elérhető áron. 

Eilat igazi vonzereje szerintem az, hogy több túraszervezőt is találunk, akik 1-2 napos kirándulásokat szerveznek: akár a közeli sivatagokba, akár a jordániai Petrába, vagy a legjobb alternatívaként a Holt-tengerhez és Jeruzsálembe. A Holt-tengerben lebegés ugyan a téli időszakban nem annyira kellemes, mert a víz nem mondható nagyon melegnek, de az élmény hatalmas így is.

Jeruzsálem pedig akkor is lenyűgöző, ha valaki nem vallásos. Az ódon utcák közt sétálva az embert magával ragadja a történelmi hangulat. Feltétlenül érdemes túraszervezővel menni, mert egy profi idegenvezető sokat ad a sétához, hiszen mindenről tud mesélni, mindent meg tud mutatni. Akármely vallás fontos helyszíneiről van szó, bátran kérdezzünk, mindent el fognak mondani.

Ezek a túrák azért is nagyon jók, mert a téli időjárásban a klasszikus strandolással aligha töltünk el egész napokat, a 21-22 fokos víz ehhez nem az igazi. Megmártozunk egyik nap, esetleg szörfözünk vagy merülünk, másnap pedig tehetünk egy életre szóló kirándulást Izrael legendás helyein. És még csak nem is fog túlságosan sokba kerülni- ideális kombináció!

Valóban reális abban reménykedni, hogy rendszeresen utazhatunk fillérekért a világ bármelyik sarkába? Szerintem az ilyen út nem a szabály, hanem a kivétel.

Az error fare igazi hívószó lett manapság. Mi is ennek a lényege? A repjegyértékesítő rendszerek mögött is emberek vannak, néha hibás adatok kerülnek fel, és ilyenkor meghökkentően olcsó repjegyárakat találhatunk- de hogy élhetünk-e velük, az egy egészen más kérdés.

Először is szögezzük le, az ütős akció nem error fare. Ha végigböngészi az ember az internet ismert last minute kereső oldalait, simán találhat trükközés nélkül 5-600 eurós utazást valamelyik karib-tengeri szigetre, repjeggyel, szállással, transzferrel. Az egy másik kérdés, hogy a magyar piac pici, sokkal kevesebb úti céllal, így innen nehezebb ilyet kifogni, míg a német, holland vagy angol utazók tényleg válogathatnak a szuper ajánlatok közt. 

Az error fare nevében is benne van, hogy egy hiba kihasználásáról szól az egész móka. Viszont az a sajnálatos helyzet, hogy azoknak az oldalaknak is lehet szabályzata, ahol ez megjelent, és ha fenntartják maguknak a jogot az elírások miatti árakon eladott jegyek visszavonására, sokat nem tehetünk. Legalábbis elég fura lenne, ha valaki jogászt bérelne fel, és egy Londonban vagy Bostonban bejegyzett céget próbálna perelni, mert a 400 eurós jegyet nem adják oda 4 euróért neki...

Valamikor régen, amikor a repülésben volt presztízs, akkor a légitársaságok talán azt mondták, pár ilyen becsúszott hibát inkább benyelnek, de nem fognak rossz sajtót keríteni maguknak. Csak hát a fapadosok miatt változik a világ, és nem a fapadosok szolgáltatási színvonala emelkedik, hanem a többi légitársaságé csökken- neves cégek sem adnak kaját rövid távú járatokon, szűkebbek az ülések ott is és így tovább. Pontosan tisztában vannak vele a cégek, hogy az error fare-re vadászók pont abból az olcsóságra utazó rétegből kerülnek ki, akiknél teljesen mindegy a légitársaság presztízse- keveset akarnak fizetni, slussz. Éppen ezért csak némi puffogást okoz, ha nem igazolják vissza a túl olcsón vett repjegyeket, de az kinek számít?

Ráadásul elkezdett mindenki ezekre utazni, tele van a net utazási csoportokkal, ahol error fare árakat osztogatnak meg. Azt nem gondolhatja senki komolyan, hogy a nagyobb cégeknek nincs alkalmazottja minden számottevő csoportban, aki figyel és egyből jelzi a megosztott hibákat, amik gyorsan korrigálhatók. Másrészt az se reális, hogy visszaigazoljanak hirtelen 3000 darab 27 euróért megvett világ körüli jegyet, ez egyszerűen túl nagy bukás. Párat benyeltek, ennyit nem fognak.

De tegyük fel, szerencsénk van, rátalálunk a szuperolcsó tokiói repjegyünkre, befoglaljuk, nevetve kifizetjük. Azaz... Az error fare nem olyan, hogy a mi általunk áhított úti célra, az áhított időpontban repülhetünk. Ehelyett megyünk ahova épp olcsó. Ez egyrészt nem érdekel mindenkit, másrészt nem is teheti meg mindenki. És ott van még az a gond, hogy várni kell minden másnak a foglalásával, amíg vissza nem igazolják a jegyet. Mert ha nem, de már kifizettünk hotelt, autóbérlést, hirtelen nagyon drága lett az út, ahova el sem mehetünk. És ki tudja, az utolsó pillanatban is meglesz-e még a kinézett olcsó, de príma helyen levő szállás...

Aki szemfüles, az különleges akcióban teljesen hivatalosan is vehet rettentően olcsó repjegyet. Nekem a rekordom egy európai városlátogatás volt, 258 forintos retúr repjeggyel. Igen, a BKV drágább volt Ferihegyre... Vettem last minute áron 10 ezer forintos repjegyet Egyiptomba, és voltak még hasonlóan jó lehetőségek. Van aki körbeturnézza a sajtót mert párszor kifogott nagyon jó error fare árat és máris gurunak számít, de jelen pillanatban nincs olyan ember, aki garantálni tudná, hogy a világ bármely részére, bármely időpontra tud a normál ár tizedéért vagy kevesebbért repjegyet intézni.

És szerintem nem is kell erről álmodozni. A repjegy mindig csak egy szelete a költségeinknek- szuper volt az egy eurós repjegy, de most is vehetek ugyanoda 16 euróért, ha rugalmas vagyok az időpontokkal. A szállás viszont akkor is, most is pénzbe kerül, vagy ha valaki couchsurfingre esküszik, a szállás ingyenes olcsóbb és drágább repjeggyel is.

Természetesen járjunk nyitott szemmel, figyeljük az akciókat, bepróbálkozhatunk error fare árakkal is, de az utóbbiakkal legyünk óvatosak. Inkább tervezzünk tudatosan, akár nagyon előre foglaljunk repjegyet, ha kötöttek vagyunk szabadság terén és a házifeladatot komolyan véve járjunk utána, hogy lehet fogni transzferen, szálláson, programokon. Vannak akik tanfolyamokat tartanak, ahol mesélnek a legális repjegyfoglalási, szálláskeresési trükkökről ennek is lehet értelme- aki többet tud, mindig előnyben van.

Vagy pedig ha rugalmasabbak vagyunk, bátran nézelődjünk akár a külföldi last minute ajánlatok közt is, nézzük meg, van-e esély olcsón eljutni a kiindulási állomásra (Bécsig, Németország déli részéig akár autóval, akár vonattal is elmehetünk, Belgiumba, Angliába akadhat olcsó repjegy, stb.). Még az is kiderülhet, hogy annyira jó a csomagár, mintha error fare árú repjeggyel kombinálnák korrekt szállásáokat- és ezt az ajánlatot még nem is szokás törölni...

Igazán vonzó téli úti cél az Afrikától nyugatra található szigetcsoport, csak épp nem könnyű a választás.

A Kanári-szigetekről azért beszélnek mostanában olyan sokat, mert kifejezetten könnyen elérhetővé vált: Budapestről négy szigetre is megy közvetlen fapados. A Wizzair és a Ryanair árai között böngészve az viszont egyértelműen látható, hogy Tenerifére drágább repülni mint mondjuk Fuerteventurára. Ám ügyesen lehet kombinálni a fapadosokat, például brüsszeli, eindhoveni megállóval a nagy szigetek mindegyike elérhető olcsóbb áron. Sőt, a kevésbé ismert szigetek (Gomera, La Palma, El Hierro) pedig simán elérhetőek komppal (Fred Olsen vagy Naviera Armas) netán repülővel (Binter Canarias vagy Canaryfly).

Épp ezért úgy veszem, mintha bármelyik közül lehetne válogatni. Ami fontos, a klíma a szigetek közelsége ellenére mind szigetcsoporton belül, mind szigeten belül erősen eltérő. Hiába emlegetik az "örök tavaszt" Tenerife északi részén télen hűvösebb és csapadékosabb idő vár, mint Fuerteventura délkeleti részén. Szóval aki inkább klasszikus nyaralásra vágyik, mindig a szigetek déli részén nézelődjön, itt több a hotel, szálláshely is. Más kérdés, hogy télen a 20-21 fokos vízben nem nagyon szoktak strandolni, de azért meg lehet mártózni.

Az szerintem nagyjából közös, hogy bármelyik szigetre utazik az ember, igazán szabadon bérelt autóval kalandozhat. Tenerifén és Gran Canarián a buszközlekedés is elfogadható, de a többin nem annyira jó. A bérautó viszont nem drága, az Autoreisen vagy a Cicar oldalán is lehet nézelődni. Onnantól kezdve viszont mienk a világ. A Kanári-szigetek nem igazán ideálisak az egy helyben üldögélő nyaralók számára, itt érdemes menni, kalandozni.

A legtöbb turista egyértelműen Tenerife és Gran Canaria szigeteken van, és ezek fővárosai az egyedüliek, amik afféle nagyvárosi élményt kínálnak. Aki ezekre tervez, készüljön arra, hogy néha dugóba futhat bele, sorban kell állnia, nehéz leparkolnia, és kerülgetheti a többi nyaralót. Viszont kétség sem férhet hozzá, hogy ezen a két szigeten mindenféle program van. Nagyszerű látvány a Tenerifét uraló hatalmas Teide vulkán, mint ahogy igazán szép Maspalomasnál a homokdűnék sora. Vannak szerpentines erdei utak mind a két helyen, a már említett nagyvárosok, ezeken a szigeteken van a legtöbb búvárközpont, lehet szörfözn, Tenerifén tipikus program a bálnas- a sor folytatható. Szóval ezeken nem lehet unatkozni.

Fuerteventura és Lanzarote afféle átmenet, itt is elég fejlett a turizmus, megtalálhat mindent az utazó, de nagyságrendlileg kevesebb a nyaraló (nem véletlen, hogy a repjegyárak is alacsonyabbak). Fuerteventura hosszú, homokos tengerpartjaival kellemes, nyugodt pihenésre ad lehetőséget. Lanzarote változatosabb, van egy vulkáni nemzeti park és kiépített látványosságok sora, talán ez a leginkább családbarát sziget. Nagy távolságok nincsenek, sok érdekeset látni, amelyek felkeresése családi programnak is kiváló.

La Gomera kicsit háttérbe szorul a nagy szomszéd, Tenerife mellett, pedig ez is nagyon szép sziget. Itt remek túraútvonalak vannak, azok számára ideális, akik bakancsot húzva akarják bejárni vadregényes tájait. Hihetetlenül szép erdőségei számítanak egyedinek. Nagyon hasonló ehhez La Palma is, számos jól ismert túrázási útvonallal, ám a sziget közepét uraló meghökkentően nagy vulkáni caldera miatt utóbbi számít valamivel vonzóbb úti célnak. El Hierro pedig inkább a vízi sportok kedvelőit, elsősorban a búvárokat vonzza, mert a felszín alatt sokak szerint látványosabb az élővilága mint a többi szigetnek. 

Mivel a szigetcsoport Spanyolországhoz tartozik, euróval lehet fizetni, mindenki felkészült a turizmusra, ezért az én meglátásom szerint az egyénileg utazók számára az egyik legideálisabb úti cél. Ha valaki még csak ismerkedik az egyéni szervezéssel, itt bátran belevághat. Venni kell egy közvetlen repjegyet netán egy átszállásost, úgy kell bérelni autót hogy a reptéren várjon, és válasszunk egy olcsóbb, de jól elérhető helyen levő apartmant. Ha barangolni fogunk, mit számít az, mennyire elegáns a szobánk, ahol csak aludni fogunk! Sőt, annyira változatosak a nagyobb szigetek, hogy néhol érdemes pár napot az egyik felén levő szálláson tölteni, pár napot a másikon. Döbbenetesen más arcát mutatja például Tenerife Puerto de la Cruzban, Santa Cruzban, La Lagunában vagy Playa de Las Americasban. Ugyanúgy óriási kontraszt Gran Canaria esetében Maspalomas, Las Palmas és Agaete között.

Kisgyerekkel ideális a kicsi, nem zsúfolt, sok érdekeset kínáló Lanzarote. Akik a túrázás szerelmesei és maguk mögött akarják hagyni a kitaposott ösvényeket, egy kis plusz szervezéssel próbáljanak eljutni Gomerára vagy La Palmára, garantálom, hogy életre szóló élményeket szereznek. A szörfösök szeretik a keleti szigeteket, Lanzarotét, Fuerteventurát vagy Gran Canariát. A búvárok körében Gran Canaria, Tenerife, El Hierro a legnépszerűbb. Ha valakinek több ideje van, szeret kalandozni, kombinálhatja az utakat: Gran Canariára repül, onnan pár nap után komppal vagy repülővel átmegy mondjuk Lanzarotéra, és onnan jön vissza. 

Szóval rengeteg a lehetőség, és rengeteg élményt lehet gyűjteni. Akár elvegyülünk a turistaáradatban, akár magunk mögött hagyjuk a nyaralók seregét, sok élmény vár. A feladat a szokásos: csináljuk meg a "házi feladatot", nézzünk utána jóelőre, hol mi várhat, találjuk ki a vázlatos útitervet (természetesen lehetőséget hagyva a rögtönzésre), és akkor biztosan nem fogunk unatkozni.